Nagykapost ivóvízzel a bodrogközi vízhálózatból látják el, a vízvezeték hossza 19 500 m. A városban húzódó gázvezetékek hossza 23,95 km. Csatornahálózata 1 600 m. A szennyvíz négy gyűjtőn át jut a város dél-nyugati részén lévő tisztítóba. A szennyvíz elvezetés gondjainak megoldása része a „ Dél-kelet Zemplén ivóvízzel való ellátása és csatornázása“ projektnek. A helyi úthálózat hossza 14,3 km.
A városban állandó lakhellyel rendelkezik:
| a 2001-es népszámlálási adatok alapján | a 2011-es népszámlálási adatok alapján |
| 9 760 személy | 9 406 személy |
A lakosság nemzetiség szerinti megoszlása:
| 2001 | 2011 | |
| szlovák | 3504 | 2844 |
| magyar | 5553 | 5604 |
| roma | 420 | 116 |
| ukrán | 88 | 72 |
| cseh | 49 | 35 |
| ruszin | 2 | 6 |
| német | 2 | 0 |
| egyéb | 7 | 13 |
| ismeretlen | 135 | 716 |
Nagykapos a kelet-szlovákiai síkságon fekszik, az Ung, Latorca és Laborc folyók közt. Az Ung-vidék központja. Alapterülete 29,61 km2, tengerszínt feletti magassága 110 m. Legmagasabb pontja a Janko Kráľ utca, tengerszínt feletti magassága 115 m, legalacsonyabb pontja az egykori téglagyár melletti tó, 100,3 m. A város északi része az Ung folyó hordaléktalajára épült. Délről magába foglalja a Latorca folyó védett területének egy részét, amelynek középpontját 1993-ban nemzetközileg is védett területté nyilvánítottak. Erdejében megtalálhatók a ma már ritkán előforduló értékes növények és állatok.
A várostól 5 km távolságban terül el az Ortó természetvédelmi területe, amely jellegzetes holtága az Ung folyónak. Az Ortót többé-kevésbé minden oldaláról mezőgazdasági terület övezi, elzárva a folyó vízzel való táplálásának lehetőségétől. Élővilága megőrizte az értékes vízi növényeket és állatokat.
