Géczi Lajos

1926. május 30-án született Mokcsakerészben. Fiatalemberként hurcolták el sok nagykaposival egyetemben „malenykij robotra", azaz orosz fogságba. Az ott elszenvedett évekről írta első könyvét a Civilek hadifigságban címmel. Hazatérése után a Pedagógiai Főiskolán magyar-orosz szakos diplomát szerzett. Nyugdíjba vonulásáig a nagykaposi gimnázium tanára volt. A hatvanas években ő volt az indítványozója annak, hogy Nagykaposon mintegy újjáéledt Erdélyi János szellemisége. Erdélyihez hasonlóan, néprajzi kutatómunkába kezdett, összegyűjtötte az Ung-vidék és Ondava mente népmeséit, mondáit és a már elfeledett gyermekjátékokat. Kezdeményezője és alapítója volt a nagykaposi Erdélyi János Múzeumnek.
1989-ben Sebestyén Gyula Emlékéremmel, 1993-ban Márton Áron Emlékéremmel ismerték el munkáját, 2000-ben A szlovákiai magyar iskoláért kitüntetésben részesült.
2006-ban Nagykapos város díszpolgára lett.
2008-ban hunyt el.